Ember emlékezet óta szapuljuk a zsidókat, de azért el kell ismerni tudnak valamit, ha igazak azok a vádak, amikkel vádolják őket. Én a magam részéről antiszemita zsidónak vallom magam. Mert hiába teremtett az élet negyedvér zsidónak, igyekszem kerülni őket. Mégis a sors furcsa fintora, hogy a két leghosszabb kapcsolatom egyenként számítva 2,5 év zsidó csajjal volt. (mindkettő) Úgy tűnik ennyi a szavatosságom a hosszútávú kapcsolatokat illetően. Úgy döntöttem ma ismerkedjünk meg jobban a párkapcsolati filozófiámmal. És akkor azzal is telnek a napok és a lapok.
Féltékenység. Nálam olyan nincs. Egyszerűen nem tudok féltékeny lenni.
Tudom nem én vagyok a világ legnagyobb Don Juanja. Nem vagyok az a laza fasza kúrógép. Mégse panaszkodok a változatosságra se, meg a mennyiségre se. De miért is nem tudok féltékeny lenni? Persze, kis tigris koromban én is őrjöngő fenevaddá váltam, aki teli pofával üvöltött, ha csak rá mertek nézni a NŐ-mre. És a NŐ-mön töltöttem ki azt is, hogy a saját inkopetenciám(magyarán töketlenségem) miatt féltem, hogy elhagy egy jobbért. Az éretlen tacskók ilyenkor rendszerint féltékenységi hiszti rohamot kapnak, ami srácoknál valljuk be jobban hasonlít egy piros seggű pávián képesebbik felének altájára kakkantás közben, mintsem a harcedzett kőkemény FÉRFI-ra. Én is néztem ki így és hála Betti jó szándékú és türelmes oltásainak, hamar megtanultam, hogy csak azt érem el ezzel, h a magam alatt vágott fa lepottyan én meg pofára taknyolok. Persze játszottak az olyan dolgok, mint kutakodás telefonban, facebookban, emailben stb... Tudjátok jól. És minduntalan rá kellett jönnöm, hogy felesleges. Persze erre nem Betti döbbentett rá, hanem Andi. Utólag visszagondolva, ha Betti meg is csalt, akkor azt akkor tette, amikor ténylegesen nem voltunk együtt és amúgy is külön országban voltunk. Szóval, ha meg is tette, akkor most már nem zavar, illetve azt mondom, h mai fejjel nem zavarna. Miért is mondom ezt? Meg ki is ez a Betti? Na jó legyen! Bemásolok nektek egy régebben megírt szöveget. Figyelem pikáns lesz!!!!
Betti
Már az is jó pofa volt, ahogy megismerkedtünk. Rám jellemző módon a külseje fogott meg, elsőnek a köldök piercingje. Én akkor 19 voltam, és egy igazi tesztoszteron huszár. Bármit megdugtam volna, ami nem szalad el előlem. De erre esélyem sem volt, ameddig nem lesz barátnőm. Hiszen hiába a puska tele tölténnyel, ha nincs cél. Ő akkor volt 24 éves. Idősebb, mint én és sokkal komolyabb. Így utólag fogalmam sincs mit láthatott bennem. Hiszen egy komolytalan, tapasztalatlan kis balfasz voltam. De tény, hogy összejöttünk. A kapcsolatunk minden józan észszerűségnek ellentmondott.
És mégis eszméletlen szerelemmel tudtam felé fordulni. És ő is az élete szerelmét látta bennem egy ideig. Ameddig nem követtel el egy hatalmas hibát. De ez a későbbi részek titka marad egy darabig.
Az, amikor összejöttünk a lehető legérdekesebb dolog volt. Én pont hazajöttem egy külföldi táborból és áthívtam magamhoz, hogy nézze meg a képeket. Mert ő is jönni akart, de nem tudott eljönni sajnos. Akkor már sejtettem, hogy bejövök neki, de nem is mertem rá gondolni, h bármi is lehessen köztünk. Mégis átjött, és nálam aludt. Éjszaka volt. A háttérben halkan ment a tv és valami teljesen érdektelen műsor folyt a képernyőn keresztül a fejünkbe. De mi nem azt néztük. A félhomályban csak néztünk egymásra. Egyszer csak ellenállhatatlan vágy fogott el, hogy megcsókolhassam. De nem mertem. Így egy félre sikeredett csókkísérletként egy puszit adtam az arcára, amit ő viszonzott szintén az arcomra. És megint egy puszi tőlem, közelebb az ajkaihoz. Meghitt kedves puszi volt. Sokkal inkább az ajkak és a bőr találkozása. Kedves és intim gesztus. Melyek egyre közelebb és közelebb vittek minket a csókokhoz. Nem is tudom talán tíz tizenöt ilyen kis puszit is váltottunk. Az utolsók már az ajkaink csücskével történtek, ahonnan csak egy paraszthajszál volt a csók. És eljött ez a pillanat is. Sokkal több és érzékibb volt, mint bármi előtte. Bár nem ismertem őt, szerettem. Éreztem benne, mindent, ami, csak egy nőt alkothat. Szeretetet, gyengédséget, elesettséget, és egy olyan mértékű erőt, amely csak a nőknek adatik meg. Ez az a kitartás, hűség, amit csak a szerelmes nő tud tanúsítani ebben a világban.
A csókok után jött az ölelkezés és semmi több. Reggel hosszú beszélgetés. És bár tudtuk a szívünkben, hogy járunk nem mondtuk ki. Később történt ez meg. Egészen pontosan emlékszem 2008.09.22 22:21-kor. Tudom, mert megnéztem az órát pont. Sétáltunk a Margit-szigeten és élveztük a vénasszonyok nyarának utolsó sóhaját. Valahol a sziget déli részénél, ahova akkor jutsz le, ha jobbra kanyarodsz az első romos lépcsőnél és a csücsök felé indulsz, vannak ilyen beton kockák. Gondolom valami szellőzők, mert ocsmány zöld lukas falloszok merednek ki belőlük. Mindegy pont visszafele sétáltunk a csücsöktől és megvilágosodtam. Pont azon élcelődtem, h vajon járunk-e vagy mi van. De semmit nem felelt. Játszotta ő is a játékot. Én csak mosolyogtam és azt mondtam neki, miközben felállítottam egy ilyen betonkockára én letérdeltem elé, mint egy lánykéréskor:
-Betti, most felteszem neked a kérdést szeptember seggét verdesve, kb fél tizenegykor, akarsz-e a párom lenni?
-Igen -felelte nemes egyszerűséggel
-Zsír! :)
Majd lehúztam a kulcsomról egy karikát, mint holmi jegygyűrűt és az ujjára húztam. Ezzel elsikáltnak tekintettem a kérdés és meghívtam főtt kukoricázni, mert imádom. Őt is meg a főttkukit is.
Szóval ő Betti.
Az idő folyamán az éretlen kis pöcsből érett faszkalapot nevelt. Mert voltam akkora tahó, hogy megcsaltam. Annyira rettegtem attól, hogy kevés vagyok neki, és új pasi után néz, hogy én tettem meg. És erre csak akkor döbbentem rá, hogy mennyire nagyot tévedtem és hibáztam, amikor már késő volt. Azt hiszem életemben ő volt az, aki a legtöbbet hozzám adott emberileg és a legtöbbet tanította nekem. A mai napig sajnálom, hogy így ért véget a kapcsolatom vele, mert egy rettenetesen értékes embernek tartom. És remélem talán egyszer eljut hozzá ez a pár sor és amnesztiát kapok tőle. Mert a lehető leghermetikusabban elzárkózik tőlem. Ami nem csakhogy érthető, de talán a legjobb döntés is részéről. Ezt a témát fogom még boncolni, de térjünk át arra, hogy mi is ez a bika és a fasza kérdéskör.
Mottó: Ha te vagy a legnagyobb faszú bika, akkor úgyis s tiéd kell neki, ha nem, akkor meg mindegy mennyire fújod fel magad, csak pojáca leszel.
Kifejtve a következőt jelenti:
Ne idegeskedj, mert a nők nem olyanok, mint mi. Nem olyan ösztönlények, mint mi pasik. Nekik a szex érzelmi dolog. Nekünk szükséglet. Fajfenntartási ösztönnek is nevezzük. Bár néhányan csak a libidójukat igyekszenek kimagyarázni ezzel. ( A napi 6-7 szép teljesítmény, de korántsem egészséges.) Szóval, ha egy nő nem akar szexelni, akkor nem fog. És lehetsz te bárki, akkor se fog. Persze ez alapesetben igaz, vannak perverz csajok, ribancok, frigidek, és a többi hulladék véglény. De mi optimális esetben egy normális és értékes lánnyal járunk. (Ha nem akkor vagy legyél okos, vagy hagyd ott a picsába.) És egy normális lány maximálisan érzelmi reakcióként éli meg a szexet. Tehát, ha szeret valakit, vagy nagy hatást gyakorol rá, akkor azzal lefekszik. Ennyi. Tehát én akkor se vagyok féltékeny, ha a bnőm egy másik pasival alszik, mert tudom, ha engem szeret, akkor se fog engedni semmit, ha a pasi nagyon is nyomul. Mert nem akarja. De hiába csinálom az ingyencirkuszt, ha meg akar csalni, akkor is megfog, ha gúvad a szemed, mint a bűvésznél. Mert a lányok olyanok, mint a bűvészek. Ott basznak át, ahol akarnak.
Jobban teszitek, ha megbíztok a lányokban és hagyjátok folyni a dolgokat a maguk medrében.
Ajándék elv:
Ez a másik nagy hozzáállásbeli gondolatmenetem, ami a párkapcsolataimat át kellene hatnia.
A másik idejére, kedvességére és szeretetére egyfajta ajándékként tekinteni. Miért is jó ez?
A párkapcsolatok legnagyobb tyúkszeme a BIRTOKLÁS.
Ő az ÉN barátnőm/pasim...
Nem nem a tiéd! Az a tiéd, amit megeszel. Ha birtoklom, akkor uralom is. Ha uralom és birtoklom, akkor féltem, és igyekszem irányítani. Az irányításra való törekvés független(szuverin) lényeknél, általában ellenkezést vált ki és így konfliktushoz vezet. A konfliktusok pedig a kapcsolat halálához. Mert lehet bármekkora szerelem két szeretkezés között, a sok veszekedés és vélemény különbség úgyis közétek fog állni. Főleg, hogy a korombeliként, fiatalok vagytok. És mint ilyen, illene elkönyvelni, még akkor se fogod elvenni a mostani párod, ha már 2-3-4-5 éve együtt vagytok. Ez persze más, ha mondjuk már 28-29 évesként olvasod ezt, ebben az esetben kérlek fáradj át most a felnőtt részlegbe, ahol kedves hostesseink segítenek a megfelelő nászajándéklista összeállításában a webshopomban... (Ez itt a reklám helye... :P )
Szóval fiatalok vagytok és lesz még vagy 100 Kuki/Puni, amit ajkaitokkal érinteni fogtok. Ha akarjátok, ha nem. Persze lehettek prűdek, de ha jobban végig gondoljátok akkor ez a logikus.
Szóval, ha ajándéknak tekintitek a másik idejét, szeretetét, energiáját akkor nagyon jó lesz.
Mert az ajándékot:
- Nem várod el
- A legkisebbnek is örülsz
- Az a fontos, akitől kapod, nem azt, hogy mit
- A gesztust értékeled legtöbbször nem a kapott tárgyat/bármit
- Mindig örömmel fogadod
Ezt a párkapcsolatra levetítve:
- Nem birtokolsz = nincs féltékeny hisztiroham
- Nem uralod = nincs nézetbeli vitatkozás
- Nem várod el = nincs hiszti a fontossági sorrendeken
- Bármi is legyen, mindig tudsz örülni a másiknak
Hát nem ez lenne az ideális párkapcsolat?
Milyen az igazi szerelem?
Sokan azt mondják rám, hogy egy fasz vagyok. És igazuk is van egy ego-bunkó-seggfej vagyok. Nem vagyok szerelmes típus. Nagyon tudok rajongani emberekért, de azt a nagybetűs szerelmet nem igazán tudom érezni. A rajongásomat, meg nagyon hamar le tudom kapcsolni. Csak 2 kis pofon kell és volt nincs. Innen a gyors váltás. Hirtelen lázba hoz egy új személyiség egy izgalmas valaki. És csak róla szól a világom. És BUMM 2 tahó vicc és megy a levesbe az ember.
Az IGAZI szerelmesek néha azt mondják, hogy az IGAZI szerelem néha fáj.
Én két egymás hátszőrébe kapaszkodó (és azt tépő) (miatt) visító majmot látok. Amikor egy "szerelmespár" veszekedős. És épp tiszta pillanatukban igyekszenek elmagyarázni nekem, hogy miért IGAZI szerelem az övék, én akkor rendszerint orrvérzésig szoktam pofán röhögni a szerencsétlen ostoba majmokat. Amire rendszerint megsértődnek és egyszerűen lebunkóznak, vagy érzéketlen, jobb esetben éretlennek titulálnak.
Elmondok egy titkot: A igazi szerelem édesebb a méznél és soha nem rossz. Egy percig sem az.
Persze, ehhez kell partner is, de ha egyszer megtalálod valakivel élvezd ki! És tudd nem tart örökké mert átalakul IGAZ szerelemmé... de addig is élvezd! Mert nagyon jó dolog. Utána persze csalódás, pofára esés, sírás szerencsétlenkedés, veszekedés jön. De majd jön más, aki egyszer, talán végleg és életed végéig megadja neked azt, amit keresel.
!!!!!Warning!!!!!
Ne azon múljon a boldogságod, hogy megtalálod-e az igazi szerelmest, mert akkor egy szaros szappanoperát gyártasz az életedből.
Keresd csak azt, akivel jól érzed magad, akivel kölcsönösen ajándéknak tekintitek egymást.
És akkor nem lesz baj.
A legfontosabb az egészben a kommunikáció. Szóval addig, ameddig nem tudod magad rendesen kifejezni ne is várd, hogy eléd toppan életed értelme. Mert elcseszed úgy, mint én anno Bettit.
A szex.
Az emberek túllihegik. A lányok is a fiúk is. Nekünk pasiknak mi az? Szükséglet.
A hormonok rendszeres időközönként elöntik a kis agyacskánkat és akkor mindegy kit, mindegy hol és hogyan, de meg kell, hogy dugjunk. Ez optimális esetben egy nő, jobb esetben a barátnőd. Reálisan a kezeddel intézed. Ha már animátorként beszélünk... (Persze ott a másik véglet is a tengerparton/repülőn 4 csajjal.)
A csajok meg túlértékelik és azt hiszik a paradicsomba fogadnak minket és ez nekik egy teher... Innen üzenem kedves feminista picsák: Basszátok meg a vibrátoraitokat! :)
