Nem kertelek, egy büdös bunkó vagyok. Nem szeretem az ebereket és azt gondolom a legtöbb velejéig romlott seggfej. És mint ilyen világképpel rendelkező egyszeri kalandor én is igyekeztem ilyenné válni. Aztán sokadjára is, de betoppant egy lány az életembe én meg vártam, hogy majd unottan, de rácsodálkozom az olyan sokszor látott kanyarokra az élet hullámvasútján. Amikor azt hiszed, hogy már az összes apró kihullott a zsebedből, és már rekedtre ordítottad magad a nyaktörő lejtőn, talán pont akkor jön egy fiatal újonc, aki tripla sebességre kapcsolja a kocsidat te meg olyan frekvencián kezdesz el üvölteni, amit azelőtt csak a denevérek tudtak magukénak. Na pont ez történt velem. Pontosabban Zizi (így neveztem el, nem röhögsz kusshadsz...) történt velem. Történt ugyanis, hogy amikor elmentem egy szimpla sörözésre, akkor még nem is sejtettem, hogy a régi Alma Mater fog nekem újat mutatni. Enyhítve a szociális feszültségemen, belevetettem magam új emberi kapcsolatok felkutatásába, ahol új lappal kezdve leszarhatok mindent ami azelőtt volt. Kicsit persze bennem volt a félsz, hogy amikor visszamegyek egy PSZFes bulira, akkor se Bettivel, se Andival ne akadjak össze, mert az akkori igencsak ingatag kedélyállapotomat sanszos, hogy jócskán megborította volna és hanyatt-homlok elmenekültem volna. És akkor nem találkozom Zizivel. De hááááála a jó Istennek egyikkel se sodort össze a sors. Pedig pont azon elmélkedtem az idő tájt, hogy vajon van-e értelme az életnek, meg hasonló mély igazságtartalmú filozófiai faszságokon rágódtam, ami igencsak depresszív hangulatot kölcsönzött a reggeleimnek. Aztán megláttam a nagy ivás és dajdajozás közepén egy lányt. Kellemes megjelenésű, kedves lány volt első ránézésre. Aztán másodikra is. Szóval úgy döntöttem, hogy nem ásom el azonnal az átlagosság süllyesztőjében. Elkezdtem figyelni és elemezni.
Elsőnek a hangjában bujkáló figyelmesség és kedvesség lepett meg. Szerintem még ő sincs tudatában annak, hogy mennyire érzelem teli a hangja. Persze megvannak a gyerekbetegségei. Fiatal még. Csak 20 éves, és mint ilyen sok olyan igénye van, amit nekem kezelnem kellene, de legalábbis megfelelő módon felmérnem. Sokat tudok az emberekről, a lányokról, de sajnos nem mindent. Tisztába kell jönnöm:
- komfort zónájának határaival
- rejtett és nyilvánvaló képességeivel
- igényeivel
- tapasztalataival
- az önképével
Jelenleg az elemzésben és vizsgálatban a harmadik pontot kivéve viszonylag reális képet állíthattam fel. És büszkén jelenthetem, hogy egy igazi kincsre bukkantam. Nem túl tapasztalt párkapcsolati téren, de rendkívül okos, figyelmes, fejlődő és kompromisszum képes lány. hatalmas emocionális töltettel rendelkezik. Könnyen szerelembe esik, még nála jóval alacsonyabb kategóriájú emberbe is, ha olyan belső értéket mutat neki, ami tiszteletre méltó és becsülendő. És itt jön képbe az, hogy bár tisztában sincs azzal, hogy mennyire is okosan és megfontoltan dönt, mégis tapasztalatlan és fogalma sincs az adott helyzetben rá leső veszélyekről. nem fél. Ez vagy tudatlanságból ered vagy bátorság. Eddig nem tudtam eldönteni, de a tényen nem változtat. a bizalmát könnyen adja és nehezen veszíti el. És ez annyira rendkívül ritka tulajdonság a mai világban, ami kifejezetten unicummá teszi.
Bevallom bármennyire is szeretném kivonni magam az érzelmeim alól nem megy. Annyira elbűvölő, hogy nem tudom csak úgy hidegvérrel, tiszta fejjel vizsgálni. Szerelmes vagyok. És nem sok ilyen szerelmet éreztem az elmúlt pár évben. Többek közt nem esik nehezemre hűségesnek lenni., ami azért valljuk be nem egy hátrány, ha az ember komoly párkapcsolatra tervez. Én magam lepődtem meg a legjobban, amikor szembesültem azzal. hogy mennyire könnyű nemet mondani másnak, akkor amikor rá gondolok.
A teljes képhez persze az is hozzá tartozik, hogy elkövettem egy elég randa hibát. Kicsit beszartam ettől az egésztől és teljesen elfelejtettem, hogy ki is vagyok. És hogyan is szoktam viselkedni. Bevallom nemes egyszerűséggel, hogy féltékeny lettem. Mindenre és mindenkire, aki csak él, mozog és létezik. Olyannyira elöntötte a szar az agyamat, hogy képes lettem volna, akár azért is nekimenni valakinek, mert rá mert nézni a barátnőmre. Gyakorlatilag szociális értelemben körbepisiltem, mintha csak a territóriumom lenne. És a saját írásaimat visszaolvasva jöttem csak rá, hogy mekkora baromságot művelek. Mondjuk ő ebből nem sokat vett észre, vagy legalábbis nem sokat mutattam kifele. Max annyit, hogy ragaszkodóbb és lelkisebb lettem. De a lényeg az, hogy már észhez tértem és tudatosan kényszerítem magam arra, hogy megadjam neki azt a szabadságot, ami szerintem szükséges.
Ami igazán meglep benne, az ahogyan a barátaival bánik. És erre az egész rádöbbenésre ezt reagáltam neki:
Szia Édes! Nem tudok olyan könnyen elaludni nélküled... Hozzászoktam az illatodhoz, és a jó éjt puszidhoz. De nem baj. Megvan a maga haszna. Azt hiszem, kicsit megijedtem attól, hogy mi alakult ki bennem, a te hatásodra. Féltem, mert bár ezt sokszor elmondtam, nem mindennapi érzéseket indítottál be bennem. És elkezdtem gondolkodni. Kicsit kijózanodtam, ahogy olvasgattam a saját írásaimat a blogon. És rá kell jönnöm, hogy butaságot csinálok. Azt sulykolom magamba, hogy bízom benned, de a tetteimmel azt sugallom, hogy igyekezlek kontroll alá vonni. Kifogásképp keresek mindenféle indokot, hogy igazoljam a tetteimet. Bocsánatot kell, hogy kérjek tőled, mert olyan kéréssel fordultam hozzád, amihez nem volt jogom. Sajnálom, hogy azt kértem: ne találkozz a .... (Egy sráccal aki csorgatja utána a nyálát). Azzal azt mutattam, hogy nem bízom benned. Persze jogos az is, hogy ne "randira" (ami az ő részéről max baráti találkozó) cseszd el az idődet, de ki vagyok én, hogy ilyet kérhessek tőled? Sajnálom, azt hiszem hiba volt. Kicsit kijózanodtam, ahogy magamat és a saját tanácsaim olvastam. Kicsit önmagamnak is szól a szöveg. Szeretném, ha megélnéd azt hogy egy csodálatosan szép nő vagy, akit lépten-nyomon, megtalálnak a pasik. Nem tudom, hogy igényled-e más srácok társaságát, de bízom benned. És tudom, hogy szeretsz. Nap, mint nap bebizonyítod és látom a szemedben. azokban a szemekben, amelyek reményt adnak. Szinte el sem hiszem, hogy ennyire szerencsés vagyok, hogy szeretsz és nem akarsz elengedni sohasem. Ahogy minden nap bizonyítod a hűségedet, kitartásod, szereteted mások felé meghat és megváltoztat. Kinyit emberek felé, hogy örüljek az örömüknek, és a szívem ismét képes lesz másokat is közel engedni. Akár olyanokat is, akik nem érdemlik meg azt. Régen büszke voltam arra, hogy én a sérüléseim ellenére is szeretni tudok. Mert a szeretet az egyetlen olyan dolog, ami attól lesz több, ha szétosztod. De elfelejtettem ezt. Elvették tőlem, olyan szinten sérültem, hogy elfelejtettem szeretni. Csak ragaszkodtam eberekhez, tettem értük, de nem szerettem őket. De te minden nap megmutatod nekem, mi az a szeretet. Csodállak, és szeretnélek minden nap látni és érezni a szívemben. Szeretni akarlak minden nap. Tanulni tőled minden nap. Te vagy a bizonyítékom arra, hogy ha hiszek és szeretek, akkor van remény arra, hogy nem csak sötét éjszaka van a világban. És ameddig mellettem vagy, addig így is fogom gondolni. Szerencsére elég érett vagyok és éppen elég hibát elkövettem ahhoz, hogy értékelni tudjalak és ne dobjalak el magamtól, ha már elmúlt az első pillanat varázsa. Tisztában vagyok az értékeiddel és tudom, hogy nagyon ritka az olyan tiszta és őszinte ember, mint te. Ritkán adódik arra lehetőség, hogy tiszta lappal kezdjen az ember el élni. Főleg úgy, hogy egy ilyen csodálatos angyal karolja fel, mint te engem. Ha csak rád gondolok akkor örömkönnyek jelennek meg a szememben, mert tudom, hogy az életem egy új, boldog fejezete kezdődik el veled és a szereteteddel. Köszönöm, hogy vagy nekem! Szeretlek!
Oké, oké tudom, kicsit teátrális és kurva nyálas lett a vége, de hajnalban, álmosan romantikusnak tűnt.
A lényeg tulajdonképpen benne van ebben a levélben is. Bocs, paraszt voltam, nem kellett volna ilyet kérnem. Ennyi.De a vicc a sztoriban az, hogy még csak észre se vette ezt az apró bökkenőt, vagy nem közölte, hogy zavarná. Szóval igen csak rendben vannak a dolgok. És azt hiszem most új területen kell folytatni a kutatásaimat: párkapcsolati pszihológia.
A következő részben azt tervezem, hogy a saját kapcsolatunkat fogom kicsit elemezni. Illetve egy nagyon közeli barát távkapcsolatát igyekszem képbe hozni és leírni az én meglátásaimmal. páááá!
Látható, hogy szánalmasan erőszakosak és az pláne annak tekintetében, hogy fake profillal kommunikálnak. Sőt meg merem kockáztatni, hogy a kép nélküli profilt is ők csinálták, hogy legyen, aki meggyőződik és ezzel is erősítve a birka szellemet. Nem mondom, hogy zseniális, de mindenképpen hatásos módszer. Ettől függetlenül kíváncsi leszek arra, hogy ők, hogyan fogják teljesíteni a kötelezettségeiket. Szerződést kaptunk, aláírtuk, de saját példányt eddig nem kaptunk, ami hiányosság, valamint csak ott helyszínen tájékoztatták a munkavállalókat, hogy szükséges EÜ kiskönyv. Amit ők cégen belül is eltudnak intézni 4000 Ft ellenében, amit a fizetésből vonnak le. a szerződésben meghatározott 30 napos fizetési határidő van megjelölve, de bankszámlaszámot nem kértek és a szerződésben nem jelölték, hogy utalással/készpénzzel fizetnek. Érdekes módon erről megfeledkeztek. Csak remélni tudom, hogy szabálytalanságot fogok tapasztalni és akkora szart biríthatok a nyakukba, hogy belerokkannak. :)További kellemes napot kívánok!